Na igen, egy újabb közös este, ami ismét rádöbbentett arra, hogy még mindig van hova fokozni azt a szerelmet, amivel szeretem. Pedig legutóbb mikor ezt gondoltam, akkor már TÉNYLEG azt hittem, hogy ennél jobban már nem szerethetem. De aztán mindig kiderül, hogy mégis.
Tudod mitől olyan különleges az egész? Hogy eddig akikkel együtt voltam (na ezt úgy mondom, mintha 200 pasim lett volna.. -.-"), mind tudtam, hogy úgyis véget ér, és kár beleélni magam nagyon, elég ha csak a jelent élvezem. De vele más! Egyszerűen érzem, hogy ez nem egy közönséges diák, meg tini meg fiatalkori szerelem, hanem ez egy olyan igazi érzés, ami kitart egy életen át. Lehet túl merész a megfogalmazás, de én akkor is ezt érzem. Nem tudom elképzelni magamat nélküle. Ez eddig hogy ment, de komolyan?:)
Az életem legfontosabb része.
Már annyiszor mondtam, hogy még soha senkit nem szerettem ilyen óriási, kimondhatatlan, felfoghatatlan szerelemmel, de muszáj mindig megjegyezni, és nem elmenni emellett, mert mindennap rádöbbent, hogy ez tényleg így van.
Ahogy megfogja a kezem, ahogy átölel, ahogy megcsókol, ahogy puszit ad, ahogy rám néz.. mind-mind olyan dolog, amit soha nem tudnék megunni.
A legjobb döntés volt elkísérni az oviba Jázminért... a legjobb... :DD
