Egész napos konyhában robotolás, hulla fáradtság, de legalább kész lett minden. És azt hittem nem tud anyu meglepni az ajándékot illetően, mégis sikerült neki. :)
Viszont túl tökéletes volt minden, aztán ma reggel jött az rettenetesen fájó érzés, csak úgy a semmiből, hogy 1 hónap és 18 leszek, és apa sehol sincs.
Előtte beszéltem Szivivel, aki mondta, hogy igazam lett, mert az anyukája és a nevelőapja kibékültek, és ott van náluk.. nagyon örültem, ismét bejött a boszorkánykodásom. :)
De tényleg nem tudom ezt hova tenni, hogy csak úgy a semmiből... :\ És a legrosszabb, hogy igazam van, de nem, mert a legrosszabb az, hogy senki nem érti, mindenki csak sejti milyen lehet ez.. és ha tudnék valakivel osztozni ebben, úgy értem ha valaki pontosan tudná milyen ez, biztosan könnyebb lenne.. de hát nem tudok mit tenni.. thanks for makin' me a fighter.. :)
Megint kicsit összeestem, mint egy nem jól megkelesztett tészta, de gyorsan összeszedem magam. Remélem kicsit gyorsabban sikerül, mint ahogy reggel/délelőtt. Na mert az katasztrófa volt... szószerint patakzott a könnyem, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni! Mint egy sírógörcs, de annyira azért nem volt durva, szerencsére..
Na megyek megszárítom a hajam, és nyugovóra térek, hogy eltűnjenek a fejemből ezek a szomorú gondolatok.
